dicső

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the same stem as dicsér ‎(to commend, praise) and dicsekszik ‎(to boast, brag) with the present participial suffix . [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdit͡ʃøː]
  • (file)
  • Hyphenation: di‧cső

Adjective[edit]

dicső (comparative dicsőbb, superlative legdicsőbb)

  1. glorious, heroic

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative dicső dicsők
accusative dicsőt dicsőket
dative dicsőnek dicsőknek
instrumental dicsővel dicsőkkel
causal-final dicsőért dicsőkért
translative dicsővé dicsőkké
terminative dicsőig dicsőkig
essive-formal dicsőként dicsőkként
essive-modal
inessive dicsőben dicsőkben
superessive dicsőn dicsőkön
adessive dicsőnél dicsőknél
illative dicsőbe dicsőkbe
sublative dicsőre dicsőkre
allative dicsőhöz dicsőkhöz
elative dicsőből dicsőkből
delative dicsőről dicsőkről
ablative dicsőtől dicsőktől

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6