dobaj

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Dobaj

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the same onomatopoeic (sound-imitative) root as dobog (to stomp) + -aj (noun-forming suffix).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdobɒj]
  • Hyphenation: do‧baj

Noun[edit]

dobaj (plural dobajok)

  1. (rare, literary) stamping, thumping (the dull sound of stamping the foot, paw or hoof)
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember,[1] part 1, chapter 7:
      Timár a rejtett tanya felé irányozta lépteit. A virágoskerten keresztül már látszott valami út, mely a lakhoz vezet, csakhogy azt is úgy belepte a fű, hogy a rajta járó lépése nem okozott dobajt; egész nesztelenül juthatott el a kis verandáig.

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dobaj dobajok
accusative dobajt dobajokat
dative dobajnak dobajoknak
instrumental dobajjal dobajokkal
causal-final dobajért dobajokért
translative dobajjá dobajokká
terminative dobajig dobajokig
essive-formal dobajként dobajokként
essive-modal
inessive dobajban dobajokban
superessive dobajon dobajokon
adessive dobajnál dobajoknál
illative dobajba dobajokba
sublative dobajra dobajokra
allative dobajhoz dobajokhoz
elative dobajból dobajokból
delative dobajról dobajokról
ablative dobajtól dobajoktól
Possessive forms of dobaj
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dobajom dobajaim
2nd person sing. dobajod dobajaid
3rd person sing. dobaja dobajai
1st person plural dobajunk dobajaink
2nd person plural dobajotok dobajaitok
3rd person plural dobajuk dobajaik