dugó

See also: dugo

Hungarian

(2) parafadugók

(3) hálózati dugók

(4) forgalmi dugó

Etymology

dug (“to stick, to insert”) +‎ -ó (present participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈduɡoː]
• Hyphenation: du‧gó

Verb

dugó

1. (deprecated template usage) present participle of dug

Noun

dugó (plural dugók)

1. plug, stopper (cylindrical piece of rubber, metal or other substance used to fill a hole)
2. cork (bottle stopper made from the bark of the cork oak, or from plastic)
   • 2011, József Menyhei, “Búcsúzik az ősz a nyártól”, in Parasztmonológ‎^[1]:

     Kivágódott a pezsgősüveg dugója és habozva folyt az ital a poharakba.

     The champagne bottle cork shot out, and the drink flowed bubbling into the glasses.

3. electrical plug (pronged connecting device which fits into a mating socket)
   • 2014, István Kerékgyártó, chapter VI, in Hurok:

     A nő a távkapcsolót kereste, s mivel nem találta, kirántotta a dugót a konnektorból.

     She looked for the remote, and since she couldn't find it, she yanked the plug from the socket.

4. traffic jam (situation in which road traffic accumulates until it is very slow)
   • 2000, Ryszard Kapuściński, Erzsébet Szenyán (translator), chapter XII, in Ében:

     Egyelőre azonban teherautók közé szorítva álltunk a hosszú dugóban.

     But for now, we were standing still in the long traffic jam, stuck in between trucks.

5. (derogatory) shorty (person of small stature)
   • 1970, Iván Mándy, “Vera dolgai”, in Mi van Verával?‎^[2]:

     Úgy indult, hogy Vera egy kis dugó lesz. És volt egy év, amikor nem nőtt semmit.

     Vera started out to be a little shorty. And there was a year when she never grew at all.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	dugó	dugók
accusative	dugót	dugókat
dative	dugónak	dugóknak
instrumental	dugóval	dugókkal
causal-final	dugóért	dugókért
translative	dugóvá	dugókká
terminative	dugóig	dugókig
essive-formal	dugóként	dugókként
essive-modal	—	—
inessive	dugóban	dugókban
superessive	dugón	dugókon
adessive	dugónál	dugóknál
illative	dugóba	dugókba
sublative	dugóra	dugókra
allative	dugóhoz	dugókhoz
elative	dugóból	dugókból
delative	dugóról	dugókról
ablative	dugótól	dugóktól
non-attributive possessive - singular	dugóé	dugóké
non-attributive possessive - plural	dugóéi	dugókéi

Possessive forms of dugó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dugóm	dugóim
2nd person sing.	dugód	dugóid
3rd person sing.	dugója	dugói
1st person plural	dugónk	dugóink
2nd person plural	dugótok	dugóitok
3rd person plural	dugójuk	dugóik

Derived terms

• banándugó
• dugódíj
• forgalmi dugó
• parafadugó
• villásdugó