durva
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
Adjective
durva (comparative durvább, superlative legdurvább)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | durva | durvák |
| accusative | durvát | durvákat |
| dative | durvának | durváknak |
| instrumental | durvával | durvákkal |
| causal-final | durváért | durvákért |
| translative | durvává | durvákká |
| terminative | durváig | durvákig |
| essive-formal | durvaként | durvákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | durvában | durvákban |
| superessive | durván | durvákon |
| adessive | durvánál | durváknál |
| illative | durvába | durvákba |
| sublative | durvára | durvákra |
| allative | durvához | durvákhoz |
| elative | durvából | durvákból |
| delative | durváról | durvákról |
| ablative | durvától | durváktól |
| non-attributive possessive - singular |
durváé | durváké |
| non-attributive possessive - plural |
durváéi | durvákéi |
Derived terms
References
- ^ durva in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)