együttható

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

együtt +‎ ható, literally coefficient

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟːythɒtoː]
  • Hyphenation: együtt‧ha‧tó

Noun[edit]

együttható (plural együtthatók)

  1. (mathematics) coefficient (algebraic constant)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative együttható együtthatók
accusative együtthatót együtthatókat
dative együtthatónak együtthatóknak
instrumental együtthatóval együtthatókkal
causal-final együtthatóért együtthatókért
translative együtthatóvá együtthatókká
terminative együtthatóig együtthatókig
essive-formal együtthatóként együtthatókként
essive-modal
inessive együtthatóban együtthatókban
superessive együtthatón együtthatókon
adessive együtthatónál együtthatóknál
illative együtthatóba együtthatókba
sublative együtthatóra együtthatókra
allative együtthatóhoz együtthatókhoz
elative együtthatóból együtthatókból
delative együtthatóról együtthatókról
ablative együtthatótól együtthatóktól
Possessive forms of együttható
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. együtthatóm együtthatóim
2nd person sing. együtthatód együtthatóid
3rd person sing. együtthatója együtthatói
1st person plural együtthatónk együtthatóink
2nd person plural együtthatótok együtthatóitok
3rd person plural együtthatójuk együtthatóik