együttható

Hungarian

Etymology

együtt (“together”) +‎ ható (“acting”), literally “co-efficient”

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟːythɒtoː]
• Hyphenation: együtt‧ha‧tó

Noun

együttható (plural együtthatók)

1. (mathematics) coefficient (algebraic constant)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	együttható	együtthatók
accusative	együtthatót	együtthatókat
dative	együtthatónak	együtthatóknak
instrumental	együtthatóval	együtthatókkal
causal-final	együtthatóért	együtthatókért
translative	együtthatóvá	együtthatókká
terminative	együtthatóig	együtthatókig
essive-formal	együtthatóként	együtthatókként
essive-modal	—	—
inessive	együtthatóban	együtthatókban
superessive	együtthatón	együtthatókon
adessive	együtthatónál	együtthatóknál
illative	együtthatóba	együtthatókba
sublative	együtthatóra	együtthatókra
allative	együtthatóhoz	együtthatókhoz
elative	együtthatóból	együtthatókból
delative	együtthatóról	együtthatókról
ablative	együtthatótól	együtthatóktól
non-attributive possessive - singular	együtthatóé	együtthatóké
non-attributive possessive - plural	együtthatóéi	együtthatókéi

Possessive forms of együttható
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	együtthatóm	együtthatóim
2nd person sing.	együtthatód	együtthatóid
3rd person sing.	együtthatója	együtthatói
1st person plural	együtthatónk	együtthatóink
2nd person plural	együtthatótok	együtthatóitok
3rd person plural	együtthatójuk	együtthatóik