együttműködés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

együttműködik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟːytmyːkødeːʃ]
  • Hyphenation: együtt‧mű‧kö‧dés

Noun[edit]

együttműködés (plural együttműködések)

  1. cooperation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative együttműködés együttműködések
accusative együttműködést együttműködéseket
dative együttműködésnek együttműködéseknek
instrumental együttműködéssel együttműködésekkel
causal-final együttműködésért együttműködésekért
translative együttműködéssé együttműködésekké
terminative együttműködésig együttműködésekig
essive-formal együttműködésként együttműködésekként
essive-modal
inessive együttműködésben együttműködésekben
superessive együttműködésen együttműködéseken
adessive együttműködésnél együttműködéseknél
illative együttműködésbe együttműködésekbe
sublative együttműködésre együttműködésekre
allative együttműködéshez együttműködésekhez
elative együttműködésből együttműködésekből
delative együttműködésről együttműködésekről
ablative együttműködéstől együttműködésektől
Possessive forms of együttműködés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. együttműködésem együttműködéseim
2nd person sing. együttműködésed együttműködéseid
3rd person sing. együttműködése együttműködései
1st person plural együttműködésünk együttműködéseink
2nd person plural együttműködésetek együttműködéseitek
3rd person plural együttműködésük együttműködéseik