egyedüli
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
egyedül (“alone”, adverb) + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
egyedüli (not comparable)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egyedüli | egyedüliek |
| accusative | egyedülit | egyedülieket |
| dative | egyedülinek | egyedülieknek |
| instrumental | egyedülivel | egyedüliekkel |
| causal-final | egyedüliért | egyedüliekért |
| translative | egyedülivé | egyedüliekké |
| terminative | egyedüliig | egyedüliekig |
| essive-formal | egyedüliként | egyedüliekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyedüliben | egyedüliekben |
| superessive | egyedülin | egyedülieken |
| adessive | egyedülinél | egyedülieknél |
| illative | egyedülibe | egyedüliekbe |
| sublative | egyedülire | egyedüliekre |
| allative | egyedülihez | egyedüliekhez |
| elative | egyedüliből | egyedüliekből |
| delative | egyedüliről | egyedüliekről |
| ablative | egyedülitől | egyedüliektől |
| non-attributive possessive - singular |
egyedülié | egyedülieké |
| non-attributive possessive - plural |
egyedüliéi | egyedüliekéi |
Further reading[edit]
- egyedüli in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- egyedüli in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)