egyesítés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egyesít +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɛɟɛʃiːteːʃ/
  • Hyphenation: egye‧sí‧tés

Noun[edit]

egyesítés ‎(plural egyesítések)

  1. unification

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyesítés egyesítések
accusative egyesítést egyesítéseket
dative egyesítésnek egyesítéseknek
instrumental egyesítéssel egyesítésekkel
causal-final egyesítésért egyesítésekért
translative egyesítéssé egyesítésekké
terminative egyesítésig egyesítésekig
essive-formal egyesítésként egyesítésekként
essive-modal
inessive egyesítésben egyesítésekben
superessive egyesítésen egyesítéseken
adessive egyesítésnél egyesítéseknél
illative egyesítésbe egyesítésekbe
sublative egyesítésre egyesítésekre
allative egyesítéshez egyesítésekhez
elative egyesítésből egyesítésekből
delative egyesítésről egyesítésekről
ablative egyesítéstől egyesítésektől
Possessive forms of egyesítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyesítésem egyesítéseim
2nd person sing. egyesítésed egyesítéseid
3rd person sing. egyesítése egyesítései
1st person plural egyesítésünk egyesítéseink
2nd person plural egyesítésetek egyesítéseitek
3rd person plural egyesítésük egyesítéseik