egyezmény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egyezik +‎ -mény, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟːɛzmeːɲ]
  • Hyphenation: egyez‧mény

Noun[edit]

egyezmény ‎(plural egyezmények)

  1. agreement

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyezmény egyezmények
accusative egyezményt egyezményeket
dative egyezménynek egyezményeknek
instrumental egyezménnyel egyezményekkel
causal-final egyezményért egyezményekért
translative egyezménnyé egyezményekké
terminative egyezményig egyezményekig
essive-formal egyezményként egyezményekként
essive-modal
inessive egyezményben egyezményekben
superessive egyezményen egyezményeken
adessive egyezménynél egyezményeknél
illative egyezménybe egyezményekbe
sublative egyezményre egyezményekre
allative egyezményhez egyezményekhez
elative egyezményből egyezményekből
delative egyezményről egyezményekről
ablative egyezménytől egyezményektől
Possessive forms of egyezmény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyezményem egyezményeim
2nd person sing. egyezményed egyezményeid
3rd person sing. egyezménye egyezményei
1st person plural egyezményünk egyezményeink
2nd person plural egyezményetek egyezményeitek
3rd person plural egyezményük egyezményeik