előítélet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

elő- +‎ ítélet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛløːʲiːteːlɛt]
  • Hyphenation: elő‧íté‧let

Noun[edit]

előítélet (plural előítéletek)

  1. prejudice (adverse judgement formed beforehand)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative előítélet előítéletek
accusative előítéletet előítéleteket
dative előítéletnek előítéleteknek
instrumental előítélettel előítéletekkel
causal-final előítéletért előítéletekért
translative előítéletté előítéletekké
terminative előítéletig előítéletekig
essive-formal előítéletként előítéletekként
essive-modal
inessive előítéletben előítéletekben
superessive előítéleten előítéleteken
adessive előítéletnél előítéleteknél
illative előítéletbe előítéletekbe
sublative előítéletre előítéletekre
allative előítélethez előítéletekhez
elative előítéletből előítéletekből
delative előítéletről előítéletekről
ablative előítélettől előítéletektől
Possessive forms of előítélet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. előítéletem előítéleteim
2nd person sing. előítéleted előítéleteid
3rd person sing. előítélete előítéletei
1st person plural előítéletünk előítéleteink
2nd person plural előítéletetek előítéleteitek
3rd person plural előítéletük előítéleteik