előzmény

Hungarian

Etymology

előz (“to pass”) +‎ -mény (resultative noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛløːzmeːɲ]
• Hyphenation: előz‧mény

Noun

előzmény (plural előzmények)

1. antecedent, history (any thing that precedes another thing, especially the cause of the second thing)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	előzmény	előzmények
accusative	előzményt	előzményeket
dative	előzménynek	előzményeknek
instrumental	előzménnyel	előzményekkel
causal-final	előzményért	előzményekért
translative	előzménnyé	előzményekké
terminative	előzményig	előzményekig
essive-formal	előzményként	előzményekként
essive-modal	—	—
inessive	előzményben	előzményekben
superessive	előzményen	előzményeken
adessive	előzménynél	előzményeknél
illative	előzménybe	előzményekbe
sublative	előzményre	előzményekre
allative	előzményhez	előzményekhez
elative	előzményből	előzményekből
delative	előzményről	előzményekről
ablative	előzménytől	előzményektől
non-attributive possessive - singular	előzményé	előzményeké
non-attributive possessive - plural	előzményéi	előzményekéi

Possessive forms of előzmény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	előzményem	előzményeim
2nd person sing.	előzményed	előzményeid
3rd person sing.	előzménye	előzményei
1st person plural	előzményünk	előzményeink
2nd person plural	előzményetek	előzményeitek
3rd person plural	előzményük	előzményeik

Further reading

• előzmény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• előzmény in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)