elkorcsosulás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

elkorcsosul +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlkort͡ʃoʃulaːʃ]
  • Hyphenation: el‧kor‧cso‧su‧lás

Noun[edit]

elkorcsosulás (plural elkorcsosulások)

  1. degeneration

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative elkorcsosulás elkorcsosulások
accusative elkorcsosulást elkorcsosulásokat
dative elkorcsosulásnak elkorcsosulásoknak
instrumental elkorcsosulással elkorcsosulásokkal
causal-final elkorcsosulásért elkorcsosulásokért
translative elkorcsosulássá elkorcsosulásokká
terminative elkorcsosulásig elkorcsosulásokig
essive-formal elkorcsosulásként elkorcsosulásokként
essive-modal
inessive elkorcsosulásban elkorcsosulásokban
superessive elkorcsosuláson elkorcsosulásokon
adessive elkorcsosulásnál elkorcsosulásoknál
illative elkorcsosulásba elkorcsosulásokba
sublative elkorcsosulásra elkorcsosulásokra
allative elkorcsosuláshoz elkorcsosulásokhoz
elative elkorcsosulásból elkorcsosulásokból
delative elkorcsosulásról elkorcsosulásokról
ablative elkorcsosulástól elkorcsosulásoktól
Possessive forms of elkorcsosulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elkorcsosulásom elkorcsosulásaim
2nd person sing. elkorcsosulásod elkorcsosulásaid
3rd person sing. elkorcsosulása elkorcsosulásai
1st person plural elkorcsosulásunk elkorcsosulásaink
2nd person plural elkorcsosulásotok elkorcsosulásaitok
3rd person plural elkorcsosulásuk elkorcsosulásaik