ellenérv

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ellen (counter) +‎ érv (argument)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɛlːɛneːrv]
  • Hyphenation: el‧len‧érv
  • Rhymes: -eːrv

Noun[edit]

ellenérv (plural ellenérvek)

  1. counterargument

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellenérv ellenérvek
accusative ellenérvet ellenérveket
dative ellenérvnek ellenérveknek
instrumental ellenérvvel ellenérvekkel
causal-final ellenérvért ellenérvekért
translative ellenérvvé ellenérvekké
terminative ellenérvig ellenérvekig
essive-formal ellenérvként ellenérvekként
essive-modal
inessive ellenérvben ellenérvekben
superessive ellenérven ellenérveken
adessive ellenérvnél ellenérveknél
illative ellenérvbe ellenérvekbe
sublative ellenérvre ellenérvekre
allative ellenérvhez ellenérvekhez
elative ellenérvből ellenérvekből
delative ellenérvről ellenérvekről
ablative ellenérvtől ellenérvektől
non-attributive
possessive - singular
ellenérvé ellenérveké
non-attributive
possessive - plural
ellenérvéi ellenérvekéi
Possessive forms of ellenérv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ellenérvem ellenérveim
2nd person sing. ellenérved ellenérveid
3rd person sing. ellenérve ellenérvei
1st person plural ellenérvünk ellenérveink
2nd person plural ellenérvetek ellenérveitek
3rd person plural ellenérvük ellenérveik

Derived terms[edit]