ellen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Ellen and ellen-

English[edit]

Alternative forms[edit]

Etymology[edit]

From Middle English elne, ellen, from Old English ellen (zeal, strength, power, vigor, valor, courage, fortitude, strife, contention), from Proto-Germanic *aljaną (zeal, power, courage). Cognate with Middle High German ellen (strength, manhood), Middle Low German ellen (strength, power, courage, vigor, bravery), Icelandic elja (endurance, energy).

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

ellen (uncountable)

  1. (obsolete) Zeal.
  2. (obsolete) Strength; courage.
  3. (theology) Strength vouchsafed; comfort; grace.

Danish[edit]

Noun[edit]

ellen c

  1. definite singular of el

Finnish[edit]

Etymology[edit]

Originally a contraction of ellä en.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈelːen/, [ˈe̞lːe̞n]
  • Rhymes: -elːen
  • Syllabification: el‧len

Conjunction[edit]

ellen

  1. if I not, unless I
    Ellen syö, jään nälkäiseksi.
    If I don't eat, I will stay hungry.

Synonyms[edit]

See also[edit]


Hungarian[edit]

Pronominal adverbs from postpositions (cf. case suffixes)
meaning post-
pos.
him/her
(it)
*
that one,
this one
what? it which c.
(for a whole clause)
to below alá alá(ja) az/ez alá mi alá n/a
below; during alatt alatta az/ez alatt mi alatt az-/ezalatt mialatt
from below alól alóla az/ez alól mi alól az-/ezalól c
by (fig.) által általa az/ez által mi által az-/ezáltal miáltal
to in front of elé elé(je) az/ez elé mi elé n/a c
against ellen ellene az/ez ellen mi ellen az-/ezellen c
from in front elől előle az/ez elől mi elől n/a c
in front; before előtt előtte az/ez előtt mi előtt az-/ezelőtt mielőtt c
towards felé felé(je) a/e felé mi felé afelé/efelé c
above felett
fölött
felette
fölötte
a/e felett
a/e fölött
mi felett
mi fölött
a-/efelett
a-/efölött
c
from the dir. felől felőle a/e felől mi felől a-/efelől c
to above fölé fölé(je) a/e fölé mi fölé afölé/efölé
from above (fölül) (fölüle) (a/e fölül) (mi fölül) (n/a)
instead of helyett helyette a/e helyett mi helyett a-/ehelyett
towards (fig.) iránt iránta az/ez iránt mi iránt az-/eziránt c
to around köré köré(je) a/e köré mi köré a-/eköré
around körül körülötte a/e körül mi körül a-/ekörül c
during, while közben a/e közben mi közben a-/eközben miközben
to betw./a. közé közé(je) a/e közé mi közé n/a
between /
among
között
közt
közötte
közte
a/e között
a/e közt
mi között
mi közt
a-/eközött
a-/eközt
from betw./a. közül (közüle) a/e közül mi közül n/a
to the vicinity mellé mellé(je) a/e mellé mi mellé a-/emellé
next to mellett mellette a/e mellett mi mellett a-/emellett c
from the vic. mellől mellőle a/e mellől mi mellől n/a
because of miatt miatta a/e miatt mi miatt a-/emiatt c
to behind mögé mögé(je) a/e mögé mi mögé a-/emögé
behind mögött mögötte a/e mögött mi mögött a-/emögött
from behind mögül mögüle a/e mögül mi mögül a-/emögül
without nélkül nélküle a/e nélkül mi nélkül a-/enélkül
since (time) óta az/ez óta (mióta) az-/ezóta mióta
according to szerint szerinte a/e szerint mi szerint a-/eszerint miszerint
after után utána az/ez után mi után az-/ezután miután c
in order to végett a/e végett mi végett a-/evégett
átc ellenére keresztülc mentén múlva részére számára szembenc túlc All »
*: This group of adverbs is often understood for humans when in an emphatic position;
in an unstressed position, they may also imply objects, always depending on context.
Adverbs ending in -á/-é (marked above in yellow) may coincide with postpositions.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlːɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: el‧len
  • Rhymes: -ɛn

Etymology 1[edit]

Lexicalization of el-, ele- (stem variants of elő-) + -n (locative suffix). Since the language reform, it is also used as a verbal prefix (see ellen-). As the first part of compound words it is mostly patterned after Latin contra (against) and German gegen (against).[1]

Postposition[edit]

ellen

  1. against
Derived terms[edit]
Compound words

Etymology 2[edit]

Back-formation from ellenség.[2]

Noun[edit]

ellen (plural ellenek)

  1. (archaic or literary) enemy, opponent
    Synonyms: ellenség, ellenfél
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellen ellenek
accusative ellent elleneket
dative ellennek elleneknek
instrumental ellennel ellenekkel
causal-final ellenért ellenekért
translative ellenné ellenekké
terminative ellenig ellenekig
essive-formal ellenként ellenekként
essive-modal
inessive ellenben ellenekben
superessive ellenen elleneken
adessive ellennél elleneknél
illative ellenbe ellenekbe
sublative ellenre ellenekre
allative ellenhez ellenekhez
elative ellenből ellenekből
delative ellenről ellenekről
ablative ellentől ellenektől
non-attributive
possessive - singular
ellené elleneké
non-attributive
possessive - plural
ellenéi ellenekéi
Possessive forms of ellen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ellenem elleneim
2nd person sing. ellened elleneid
3rd person sing. ellene ellenei
1st person plural ellenünk elleneink
2nd person plural ellenetek elleneitek
3rd person plural ellenük elleneik

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ^ ellen in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading[edit]

  • (postposition): ellen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • (noun): ellen in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

Luxembourgish[edit]

Etymology[edit]

From Old High German elilenti. Compare German elend.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈælen/, [ˈælən]

Adjective[edit]

ellen (masculine ellenen, neuter ellent, comparative méi ellen, superlative am ellensten)

  1. ugly

Declension[edit]


Middle English[edit]

Etymology 1[edit]

From Old English eln.

Noun[edit]

ellen

  1. Alternative form of elne (ell)

Etymology 2[edit]

From Old English ellen.

Noun[edit]

ellen

  1. Alternative form of elne (power)

Northern Sami[edit]

Pronunciation[edit]

  • (Kautokeino) IPA(key): /ˈeːllen/

Verb[edit]

ēllen

  1. first-person singular past indicative of eallit

Old English[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Germanic *aljaną. Cognate with Old Saxon ellan, Old High German ellan, Gothic 𐌰𐌻𐌾𐌰𐌽 (aljan), Old Norse eljan (Icelandic elja).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈel.len/, [ˈeɫ.ɫen]

Noun[edit]

ellen n or m

  1. strength, courage, bravery

Declension[edit]

when neuter (as always in poetry):

when masculine:

Derived terms[edit]

Descendants[edit]

  • Middle English: elne, ellen

Noun[edit]

ellen n

  1. elder tree

Declension[edit]

Adjective[edit]

ellen

  1. (relational) elder tree, elder wood

Declension[edit]