ellenségeskedés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ellenségeskedik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlːɛnʃeːɡɛʃkɛdeːʃ]
  • Hyphenation: el‧len‧sé‧ges‧ke‧dés

Noun[edit]

ellenségeskedés ‎(plural ellenségeskedések)

  1. enmity, hostility

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellenségeskedés ellenségeskedések
accusative ellenségeskedést ellenségeskedéseket
dative ellenségeskedésnek ellenségeskedéseknek
instrumental ellenségeskedéssel ellenségeskedésekkel
causal-final ellenségeskedésért ellenségeskedésekért
translative ellenségeskedéssé ellenségeskedésekké
terminative ellenségeskedésig ellenségeskedésekig
essive-formal ellenségeskedésként ellenségeskedésekként
essive-modal
inessive ellenségeskedésben ellenségeskedésekben
superessive ellenségeskedésen ellenségeskedéseken
adessive ellenségeskedésnél ellenségeskedéseknél
illative ellenségeskedésbe ellenségeskedésekbe
sublative ellenségeskedésre ellenségeskedésekre
allative ellenségeskedéshez ellenségeskedésekhez
elative ellenségeskedésből ellenségeskedésekből
delative ellenségeskedésről ellenségeskedésekről
ablative ellenségeskedéstől ellenségeskedésektől
Possessive forms of ellenségeskedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ellenségeskedésem ellenségeskedéseim
2nd person sing. ellenségeskedésed ellenségeskedéseid
3rd person sing. ellenségeskedése ellenségeskedései
1st person plural ellenségeskedésünk ellenségeskedéseink
2nd person plural ellenségeskedésetek ellenségeskedéseitek
3rd person plural ellenségeskedésük ellenségeskedéseik