ellenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ellen +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlːɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: el‧len‧ség

Noun[edit]

ellenség (plural ellenségek)

  1. enemy

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellenség ellenségek
accusative ellenséget ellenségeket
dative ellenségnek ellenségeknek
instrumental ellenséggel ellenségekkel
causal-final ellenségért ellenségekért
translative ellenséggé ellenségekké
terminative ellenségig ellenségekig
essive-formal ellenségként ellenségekként
essive-modal
inessive ellenségben ellenségekben
superessive ellenségen ellenségeken
adessive ellenségnél ellenségeknél
illative ellenségbe ellenségekbe
sublative ellenségre ellenségekre
allative ellenséghez ellenségekhez
elative ellenségből ellenségekből
delative ellenségről ellenségekről
ablative ellenségtől ellenségektől
Possessive forms of ellenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ellenségem ellenségeim
2nd person sing. ellenséged ellenségeid
3rd person sing. ellensége ellenségei
1st person plural ellenségünk ellenségeink
2nd person plural ellenségetek ellenségeitek
3rd person plural ellenségük ellenségeik

Derived terms[edit]