ősellenség

Hungarian

Etymology

ős (“ancient, proto-, arch-”) +‎ ellenség (“enemy”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøːʃɛlːɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: ős‧el‧len‧ség

Noun

ősellenség (plural ősellenségek)

1. archenemy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ősellenség	ősellenségek
accusative	ősellenséget	ősellenségeket
dative	ősellenségnek	ősellenségeknek
instrumental	ősellenséggel	ősellenségekkel
causal-final	ősellenségért	ősellenségekért
translative	ősellenséggé	ősellenségekké
terminative	ősellenségig	ősellenségekig
essive-formal	ősellenségként	ősellenségekként
essive-modal	ősellenségül	—
inessive	ősellenségben	ősellenségekben
superessive	ősellenségen	ősellenségeken
adessive	ősellenségnél	ősellenségeknél
illative	ősellenségbe	ősellenségekbe
sublative	ősellenségre	ősellenségekre
allative	ősellenséghez	ősellenségekhez
elative	ősellenségből	ősellenségekből
delative	ősellenségről	ősellenségekről
ablative	ősellenségtől	ősellenségektől
non-attributive possessive - singular	ősellenségé	ősellenségeké
non-attributive possessive - plural	ősellenségéi	ősellenségekéi

Possessive forms of ősellenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ősellenségem	ősellenségeim
2nd person sing.	ősellenséged	ősellenségeid
3rd person sing.	ősellensége	ősellenségei
1st person plural	ősellenségünk	ősellenségeink
2nd person plural	ősellenségetek	ősellenségeitek
3rd person plural	ősellenségük	ősellenségeik