ellenszer

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ellen ‎(anti) +‎ szer ‎(drug)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlːɛnsɛr]
  • Hyphenation: el‧len‧szer

Noun[edit]

ellenszer ‎(plural ellenszerek)

  1. antidote, remedy, cure

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellenszer ellenszerek
accusative ellenszert ellenszereket
dative ellenszernek ellenszereknek
instrumental ellenszerrel ellenszerekkel
causal-final ellenszerért ellenszerekért
translative ellenszerré ellenszerekké
terminative ellenszerig ellenszerekig
essive-formal ellenszerként ellenszerekként
essive-modal
inessive ellenszerben ellenszerekben
superessive ellenszeren ellenszereken
adessive ellenszernél ellenszereknél
illative ellenszerbe ellenszerekbe
sublative ellenszerre ellenszerekre
allative ellenszerhez ellenszerekhez
elative ellenszerből ellenszerekből
delative ellenszerről ellenszerekről
ablative ellenszertől ellenszerektől
Possessive forms of ellenszer
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ellenszerem ellenszereim
2nd person sing. ellenszered ellenszereid
3rd person sing. ellenszere ellenszerei
1st person plural ellenszerünk ellenszereink
2nd person plural ellenszeretek ellenszereitek
3rd person plural ellenszerük ellenszereik