elnök

Hungarian

Etymology

Shortening of the former elölülnök (literally, "one who sits in front"), calque of German Vorsitzender (“chairman”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlnøk]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: el‧nök

Noun

elnök (plural elnökök)

1. chairman, president

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	elnök	elnökök
accusative	elnököt	elnököket
dative	elnöknek	elnököknek
instrumental	elnökkel	elnökökkel
causal-final	elnökért	elnökökért
translative	elnökké	elnökökké
terminative	elnökig	elnökökig
essive-formal	elnökként	elnökökként
essive-modal	elnökül	—
inessive	elnökben	elnökökben
superessive	elnökön	elnökökön
adessive	elnöknél	elnököknél
illative	elnökbe	elnökökbe
sublative	elnökre	elnökökre
allative	elnökhöz	elnökökhöz
elative	elnökből	elnökökből
delative	elnökről	elnökökről
ablative	elnöktől	elnököktől
non-attributive possessive - singular	elnöké	elnököké
non-attributive possessive - plural	elnökéi	elnökökéi

Possessive forms of elnök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elnököm	elnökeim
2nd person sing.	elnököd	elnökeid
3rd person sing.	elnöke	elnökei
1st person plural	elnökünk	elnökeink
2nd person plural	elnökötök	elnökeitek
3rd person plural	elnökük	elnökeik

Derived terms

• elnöki

(Compound words):

• alelnök
• elnökválasztás
• házelnök
• miniszterelnök
• pártelnök

(Expressions):

• megválasztott elnök