miniszterelnök

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

miniszter +‎ elnök

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈministɛrɛlnøk]
  • (file)
  • Hyphenation: mi‧nisz‧ter‧el‧nök

Noun[edit]

miniszterelnök ‎(plural miniszterelnökök)

  1. prime minister, head of government

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative miniszterelnök miniszterelnökök
accusative miniszterelnököt miniszterelnököket
dative miniszterelnöknek miniszterelnököknek
instrumental miniszterelnökkel miniszterelnökökkel
causal-final miniszterelnökért miniszterelnökökért
translative miniszterelnökké miniszterelnökökké
terminative miniszterelnökig miniszterelnökökig
essive-formal miniszterelnökként miniszterelnökökként
essive-modal
inessive miniszterelnökben miniszterelnökökben
superessive miniszterelnökön miniszterelnökökön
adessive miniszterelnöknél miniszterelnököknél
illative miniszterelnökbe miniszterelnökökbe
sublative miniszterelnökre miniszterelnökökre
allative miniszterelnökhöz miniszterelnökökhöz
elative miniszterelnökből miniszterelnökökből
delative miniszterelnökről miniszterelnökökről
ablative miniszterelnöktől miniszterelnököktől
Possessive forms of miniszterelnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. miniszterelnököm miniszterelnökeim
2nd person sing. miniszterelnököd miniszterelnökeid
3rd person sing. miniszterelnöke miniszterelnökei
1st person plural miniszterelnökünk miniszterelnökeink
2nd person plural miniszterelnökötök miniszterelnökeitek
3rd person plural miniszterelnökük miniszterelnökeik