emelkedett

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

emelkedik +‎ -ett

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛmɛlkɛdɛtː]
  • Hyphenation: emel‧ke‧dett
  • Rhymes: -ɛtː

Verb[edit]

emelkedett

  1. third-person singular indicative past indefinite of emelkedik

Participle[edit]

emelkedett

  1. past participle of emelkedik

Adjective[edit]

emelkedett (comparative emelkedettebb, superlative legemelkedettebb)

  1. elevated

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative emelkedett emelkedettek
accusative emelkedettet emelkedetteket
dative emelkedettnek emelkedetteknek
instrumental emelkedettel emelkedettekkel
causal-final emelkedettért emelkedettekért
translative emelkedetté emelkedettekké
terminative emelkedettig emelkedettekig
essive-formal emelkedettként emelkedettekként
essive-modal
inessive emelkedettben emelkedettekben
superessive emelkedetten emelkedetteken
adessive emelkedettnél emelkedetteknél
illative emelkedettbe emelkedettekbe
sublative emelkedettre emelkedettekre
allative emelkedetthez emelkedettekhez
elative emelkedettből emelkedettekből
delative emelkedettről emelkedettekről
ablative emelkedettől emelkedettektől
non-attributive
possessive - singular
emelkedetté emelkedetteké
non-attributive
possessive - plural
emelkedettéi emelkedettekéi

Further reading[edit]