erény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

erő +‎ -ény. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛreːɲ]
  • Hyphenation: erény

Noun[edit]

erény ‎(plural erények)

  1. virtue

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative erény erények
accusative erényt erényeket
dative erénynek erényeknek
instrumental erénnyel erényekkel
causal-final erényért erényekért
translative erénnyé erényekké
terminative erényig erényekig
essive-formal erényként erényekként
essive-modal
inessive erényben erényekben
superessive erényen erényeken
adessive erénynél erényeknél
illative erénybe erényekbe
sublative erényre erényekre
allative erényhez erényekhez
elative erényből erényekből
delative erényről erényekről
ablative erénytől erényektől
Possessive forms of erény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erényem erényeim
2nd person sing. erényed erényeid
3rd person sing. erénye erényei
1st person plural erényünk erényeink
2nd person plural erényetek erényeitek
3rd person plural erényük erényeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6