erő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: ero, Ero, érő, -ero, -erò, and e-rờ

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin at the turn of the 9th and 10th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

erő (plural erők)

  1. strength, force, power

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative erő erők
accusative erőt erőket
dative erőnek erőknek
instrumental erővel erőkkel
causal-final erőért erőkért
translative erővé erőkké
terminative erőig erőkig
essive-formal erőként erőkként
essive-modal
inessive erőben erőkben
superessive erőn erőkön
adessive erőnél erőknél
illative erőbe erőkbe
sublative erőre erőkre
allative erőhöz erőkhöz
elative erőből erőkből
delative erőről erőkről
ablative erőtől erőktől
non-attributive
possessive - singular
erőé erőké
non-attributive
possessive - plural
erőéi erőkéi
Possessive forms of erő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erőm erőim
2nd person sing. erőd erőid
3rd person sing. erője
ereje
erői
1st person plural erőnk erőink
2nd person plural erőtök erőitek
3rd person plural erőjük
erejük
erőik

Derived terms[edit]

Compound words
Expressions

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading[edit]

  • erő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.