erőd

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛrøːd]
  • Hyphenation: erőd

Etymology 1[edit]

erő +‎ -d (noun suffix). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Noun[edit]

erőd (plural erődök)

  1. fort (any permanent army post)
Declension[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative erőd erődök
accusative erődöt erődöket
dative erődnek erődöknek
instrumental erőddel erődökkel
causal-final erődért erődökért
translative erőddé erődökké
terminative erődig erődökig
essive-formal erődként erődökként
essive-modal
inessive erődben erődökben
superessive erődön erődökön
adessive erődnél erődöknél
illative erődbe erődökbe
sublative erődre erődökre
allative erődhöz erődökhöz
elative erődből erődökből
delative erődről erődökről
ablative erődtől erődöktől
Possessive forms of erőd
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erődöm erődjeim
2nd person sing. erődöd erődjeid
3rd person sing. erődje erődjei
1st person plural erődünk erődjeink
2nd person plural erődötök erődjeitek
3rd person plural erődjük erődjeik

Etymology 2[edit]

erő +‎ -d (possessive suffix)

Noun[edit]

erőd

  1. second-person singular (single possession) possessive of erő
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative erőd
accusative erődet
dative erődnek
instrumental erőddel
causal-final erődért
translative erőddé
terminative erődig
essive-formal erődként
essive-modal erődül
inessive erődben
superessive erődön
adessive erődnél
illative erődbe
sublative erődre
allative erődhöz
elative erődből
delative erődről
ablative erődtől

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2