féktelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fék (brake) +‎ -telen (-less, without, adjective-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfeːktɛlɛn]
  • Hyphenation: fék‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective[edit]

féktelen (comparative féktelenebb, superlative legféktelenebb)

  1. unrestrained, unbridled, wild

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative féktelen féktelenek
accusative féktelent fékteleneket
dative féktelennek fékteleneknek
instrumental féktelennel féktelenekkel
causal-final féktelenért féktelenekért
translative féktelenné féktelenekké
terminative féktelenig féktelenekig
essive-formal féktelenként féktelenekként
essive-modal féktelenül
inessive féktelenben féktelenekben
superessive féktelenen fékteleneken
adessive féktelennél fékteleneknél
illative féktelenbe féktelenekbe
sublative féktelenre féktelenekre
allative féktelenhez féktelenekhez
elative féktelenből féktelenekből
delative féktelenről féktelenekről
ablative féktelentől féktelenektől
non-attributive
possessive - singular
féktelené fékteleneké
non-attributive
possessive - plural
féktelenéi féktelenekéi

Derived terms[edit]

Further reading[edit]