földelés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

földel +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈføldɛleːʃ/
  • Hyphenation: föl‧de‧lés

Noun[edit]

földelés ‎(plural földelések)

  1. (electricity) ground

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative földelés földelések
accusative földelést földeléseket
dative földelésnek földeléseknek
instrumental földeléssel földelésekkel
causal-final földelésért földelésekért
translative földeléssé földelésekké
terminative földelésig földelésekig
essive-formal földelésként földelésekként
essive-modal
inessive földelésben földelésekben
superessive földelésen földeléseken
adessive földelésnél földeléseknél
illative földelésbe földelésekbe
sublative földelésre földelésekre
allative földeléshez földelésekhez
elative földelésből földelésekből
delative földelésről földelésekről
ablative földeléstől földelésektől
Possessive forms of földelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. földelésem földeléseim
2nd person sing. földelésed földeléseid
3rd person sing. földelése földelései
1st person plural földelésünk földeléseink
2nd person plural földelésetek földeléseitek
3rd person plural földelésük földeléseik