fültanú

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fül ‎(ear) +‎ tanú ‎(witness)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfyltɒnuː]
  • Hyphenation: fül‧ta‧nú

Noun[edit]

fültanú ‎(plural fültanúk)

  1. earwitness

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative fültanú fültanúk
accusative fültanút fültanúkat
dative fültanúnak fültanúknak
instrumental fültanúval fültanúkkal
causal-final fültanúért fültanúkért
translative fültanúvá fültanúkká
terminative fültanúig fültanúkig
essive-formal fültanúként fültanúkként
essive-modal
inessive fültanúban fültanúkban
superessive fültanún fültanúkon
adessive fültanúnál fültanúknál
illative fültanúba fültanúkba
sublative fültanúra fültanúkra
allative fültanúhoz fültanúkhoz
elative fültanúból fültanúkból
delative fültanúról fültanúkról
ablative fültanútól fültanúktól
Possessive forms of fültanú
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fültanúm fültanúim
2nd person sing. fültanúd fültanúid
3rd person sing. fültanúja fültanúi
1st person plural fültanúnk fültanúink
2nd person plural fültanútok fültanúitok
3rd person plural fültanújuk fültanúik