fültanú

Hungarian

Etymology

fül (“ear”) +‎ tanú (“witness”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfyltɒnuː]
• Hyphenation: fül‧ta‧nú
• Rhymes: -nuː

Noun

fültanú (plural fültanúk)

1. earwitness

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	fültanú	fültanúk
accusative	fültanút	fültanúkat
dative	fültanúnak	fültanúknak
instrumental	fültanúval	fültanúkkal
causal-final	fültanúért	fültanúkért
translative	fültanúvá	fültanúkká
terminative	fültanúig	fültanúkig
essive-formal	fültanúként	fültanúkként
essive-modal	—	—
inessive	fültanúban	fültanúkban
superessive	fültanún	fültanúkon
adessive	fültanúnál	fültanúknál
illative	fültanúba	fültanúkba
sublative	fültanúra	fültanúkra
allative	fültanúhoz	fültanúkhoz
elative	fültanúból	fültanúkból
delative	fültanúról	fültanúkról
ablative	fültanútól	fültanúktól
non-attributive possessive - singular	fültanúé	fültanúké
non-attributive possessive - plural	fültanúéi	fültanúkéi

Possessive forms of fültanú
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fültanúm	fültanúim
2nd person sing.	fültanúd	fültanúid
3rd person sing.	fültanúja	fültanúi
1st person plural	fültanúnk	fültanúink
2nd person plural	fültanútok	fültanúitok
3rd person plural	fültanújuk	fültanúik

Further reading

• fültanú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN