fül

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: ful, fuel, fúl, fûl, -ful, and ful-

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric *peljä (ear).[1][2] Compare Tavda Mansi пиль (piĺ, ear) Khanty пӑԓ (păḷ), Komi-Zyrian пель (pelʹ), Udmurt пель (pelʹ).

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

fül (plural fülek)

  1. ear

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative fül fülek
accusative fület füleket
dative fülnek füleknek
instrumental füllel fülekkel
causal-final fülért fülekért
translative füllé fülekké
terminative fülig fülekig
essive-formal fülként fülekként
essive-modal
inessive fülben fülekben
superessive fülön füleken
adessive fülnél füleknél
illative fülbe fülekbe
sublative fülre fülekre
allative fülhöz fülekhez
elative fülből fülekből
delative fülről fülekről
ablative fültől fülektől
Possessive forms of fül
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fülem füleim
2nd person sing. füled füleid
3rd person sing. füle fülei
1st person plural fülünk füleink
2nd person plural fületek füleitek
3rd person plural fülük füleik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Entry #740 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Plautdietsch[edit]

Adjective[edit]

fül

  1. lazy, shiftless, indolent, slothful
  2. foul, putrid, rotten

Related terms[edit]