fülhallgató

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fül ‎(ear) +‎ hallgató ‎(receiver)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈfylhɒlːɡɒtoː/
  • Hyphenation: fül‧hall‧ga‧tó

Noun[edit]

fülhallgató ‎(plural fülhallgatók)

  1. earphones

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative fülhallgató fülhallgatók
accusative fülhallgatót fülhallgatókat
dative fülhallgatónak fülhallgatóknak
instrumental fülhallgatóval fülhallgatókkal
causal-final fülhallgatóért fülhallgatókért
translative fülhallgatóvá fülhallgatókká
terminative fülhallgatóig fülhallgatókig
essive-formal fülhallgatóként fülhallgatókként
essive-modal
inessive fülhallgatóban fülhallgatókban
superessive fülhallgatón fülhallgatókon
adessive fülhallgatónál fülhallgatóknál
illative fülhallgatóba fülhallgatókba
sublative fülhallgatóra fülhallgatókra
allative fülhallgatóhoz fülhallgatókhoz
elative fülhallgatóból fülhallgatókból
delative fülhallgatóról fülhallgatókról
ablative fülhallgatótól fülhallgatóktól
Possessive forms of fülhallgató
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fülhallgatóm fülhallgatóim
2nd person sing. fülhallgatód fülhallgatóid
3rd person sing. fülhallgatója fülhallgatói
1st person plural fülhallgatónk fülhallgatóink
2nd person plural fülhallgatótok fülhallgatóitok
3rd person plural fülhallgatójuk fülhallgatóik

See also[edit]