hallgató

Hungarian

Etymology

hallgat +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒlɡɒtoː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: hall‧ga‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

hallgató

1. present participle of hallgat

Noun

hallgató (plural hallgatók)

1. listener

   Antonym: beszélő

2. student (in college or university)

   Synonyms: diák, egyetemista

   Coordinate terms: (in lower education) tanuló, iskolás

3. (historical) receiver (telephone)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	hallgató	hallgatók
accusative	hallgatót	hallgatókat
dative	hallgatónak	hallgatóknak
instrumental	hallgatóval	hallgatókkal
causal-final	hallgatóért	hallgatókért
translative	hallgatóvá	hallgatókká
terminative	hallgatóig	hallgatókig
essive-formal	hallgatóként	hallgatókként
essive-modal	—	—
inessive	hallgatóban	hallgatókban
superessive	hallgatón	hallgatókon
adessive	hallgatónál	hallgatóknál
illative	hallgatóba	hallgatókba
sublative	hallgatóra	hallgatókra
allative	hallgatóhoz	hallgatókhoz
elative	hallgatóból	hallgatókból
delative	hallgatóról	hallgatókról
ablative	hallgatótól	hallgatóktól
non-attributive possessive – singular	hallgatóé	hallgatóké
non-attributive possessive – plural	hallgatóéi	hallgatókéi

Possessive forms of hallgató

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hallgatóm	hallgatóim
2nd person sing.	hallgatód	hallgatóid
3rd person sing.	hallgatója	hallgatói
1st person plural	hallgatónk	hallgatóink
2nd person plural	hallgatótok	hallgatóitok
3rd person plural	hallgatójuk	hallgatóik

Derived terms

• hallgatói
• hallgatóság

Compound words with the sense “receiver”

• fejhallgató
• fülhallgató

Compound words with the sense “student”

• orvostanhallgató

Further reading

• hallgató in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.