hallgató

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

present participle of hallgat

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhɒlɡɒtoː]
  • (file)
  • Hyphenation: hall‧ga‧tó

Noun[edit]

hallgató ‎(plural hallgatók)

  1. listener
  2. student (in college or university)
  3. receiver (telephone)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hallgató hallgatók
accusative hallgatót hallgatókat
dative hallgatónak hallgatóknak
instrumental hallgatóval hallgatókkal
causal-final hallgatóért hallgatókért
translative hallgatóvá hallgatókká
terminative hallgatóig hallgatókig
essive-formal hallgatóként hallgatókként
essive-modal
inessive hallgatóban hallgatókban
superessive hallgatón hallgatókon
adessive hallgatónál hallgatóknál
illative hallgatóba hallgatókba
sublative hallgatóra hallgatókra
allative hallgatóhoz hallgatókhoz
elative hallgatóból hallgatókból
delative hallgatóról hallgatókról
ablative hallgatótól hallgatóktól
Possessive forms of hallgató
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hallgatóm hallgatóim
2nd person sing. hallgatód hallgatóid
3rd person sing. hallgatója hallgatói
1st person plural hallgatónk hallgatóink
2nd person plural hallgatótok hallgatóitok
3rd person plural hallgatójuk hallgatóik

Derived terms[edit]

(Compound words):