főutca

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

(main) +‎ utca (street)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈføːut͡sːɒ]
  • Hyphenation: fő‧ut‧ca
  • Rhymes: -t͡sɒ

Noun

[edit]

főutca (plural főutcák)

  1. main street, high street (the main street of any town)

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative főutca főutcák
accusative főutcát főutcákat
dative főutcának főutcáknak
instrumental főutcával főutcákkal
causal-final főutcáért főutcákért
translative főutcává főutcákká
terminative főutcáig főutcákig
essive-formal főutcaként főutcákként
essive-modal
inessive főutcában főutcákban
superessive főutcán főutcákon
adessive főutcánál főutcáknál
illative főutcába főutcákba
sublative főutcára főutcákra
allative főutcához főutcákhoz
elative főutcából főutcákból
delative főutcáról főutcákról
ablative főutcától főutcáktól
non-attributive
possessive - singular
főutcáé főutcáké
non-attributive
possessive - plural
főutcáéi főutcákéi
Possessive forms of főutca
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főutcám főutcáim
2nd person sing. főutcád főutcáid
3rd person sing. főutcája főutcái
1st person plural főutcánk főutcáink
2nd person plural főutcátok főutcáitok
3rd person plural főutcájuk főutcáik

Further reading

[edit]
  • főutca in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN