utca

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language. Compare Polish ulica, Serbo-Croatian ulica, Slovak ulica, Slovene ulica.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈut͡sːɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: ut‧ca

Noun[edit]

utca (plural utcák)

  1. street

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative utca utcák
accusative utcát utcákat
dative utcának utcáknak
instrumental utcával utcákkal
causal-final utcáért utcákért
translative utcává utcákká
terminative utcáig utcákig
essive-formal utcaként utcákként
essive-modal
inessive utcában utcákban
superessive utcán utcákon
adessive utcánál utcáknál
illative utcába utcákba
sublative utcára utcákra
allative utcához utcákhoz
elative utcából utcákból
delative utcáról utcákról
ablative utcától utcáktól
Possessive forms of utca
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. utcám utcáim
2nd person sing. utcád utcáid
3rd person sing. utcája utcái
1st person plural utcánk utcáink
2nd person plural utcátok utcáitok
3rd person plural utcájuk utcáik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):