fakír

See also: fakir and Fakir

Czech

Noun

fakír m anim

1. fakir

Declension

This noun needs an inflection-table template.

Hungarian

Etymology

From German Fakir, from English fakir, from Arabic فَقِير (faqīr, “pauper”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɒkiːr]
• Hyphenation: fa‧kír
• Rhymes: -iːr

Noun

fakír (plural fakírok)

1. fakir, faqir

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	fakír	fakírok
accusative	fakírt	fakírokat
dative	fakírnak	fakíroknak
instrumental	fakírral	fakírokkal
causal-final	fakírért	fakírokért
translative	fakírrá	fakírokká
terminative	fakírig	fakírokig
essive-formal	fakírként	fakírokként
essive-modal	fakírul	—
inessive	fakírban	fakírokban
superessive	fakíron	fakírokon
adessive	fakírnál	fakíroknál
illative	fakírba	fakírokba
sublative	fakírra	fakírokra
allative	fakírhoz	fakírokhoz
elative	fakírból	fakírokból
delative	fakírról	fakírokról
ablative	fakírtól	fakíroktól
non-attributive possessive - singular	fakíré	fakíroké
non-attributive possessive - plural	fakíréi	fakírokéi

Possessive forms of fakír
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fakírom	fakírjaim
2nd person sing.	fakírod	fakírjaid
3rd person sing.	fakírja	fakírjai
1st person plural	fakírunk	fakírjaink
2nd person plural	fakírotok	fakírjaitok
3rd person plural	fakírjuk	fakírjaik

Further reading

• fakír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• fakír in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)