fakír

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: fakir

Czech[edit]

Noun[edit]

fakír m

  1. fakir

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Fakir, from English fakir, from Arabic فَقِير ‎(faqīr, pauper).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈfɒkiːr/
  • Hyphenation: fa‧kír

Noun[edit]

fakír ‎(plural fakírok)

  1. fakir, faqir

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative fakír fakírok
accusative fakírt fakírokat
dative fakírnak fakíroknak
instrumental fakírral fakírokkal
causal-final fakírért fakírokért
translative fakírrá fakírokká
terminative fakírig fakírokig
essive-formal fakírként fakírokként
essive-modal fakírul
inessive fakírban fakírokban
superessive fakíron fakírokon
adessive fakírnál fakíroknál
illative fakírba fakírokba
sublative fakírra fakírokra
allative fakírhoz fakírokhoz
elative fakírból fakírokból
delative fakírról fakírokról
ablative fakírtól fakíroktól
Possessive forms of fakír
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fakírom fakírjaim
2nd person sing. fakírod fakírjaid
3rd person sing. fakírja fakírjai
1st person plural fakírunk fakírjaink
2nd person plural fakírotok fakírjaitok
3rd person plural fakírjuk fakírjaik