fejenállás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fejen áll (to stand on one's head, to be upside down) +‎ -ás (noun suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛjɛnaːlːaːʃ]
  • Hyphenation: fe‧jen‧ál‧lás

Noun[edit]

fejenállás (plural fejenállások)

  1. headstand

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative fejenállás fejenállások
accusative fejenállást fejenállásokat
dative fejenállásnak fejenállásoknak
instrumental fejenállással fejenállásokkal
causal-final fejenállásért fejenállásokért
translative fejenállássá fejenállásokká
terminative fejenállásig fejenállásokig
essive-formal fejenállásként fejenállásokként
essive-modal
inessive fejenállásban fejenállásokban
superessive fejenálláson fejenállásokon
adessive fejenállásnál fejenállásoknál
illative fejenállásba fejenállásokba
sublative fejenállásra fejenállásokra
allative fejenálláshoz fejenállásokhoz
elative fejenállásból fejenállásokból
delative fejenállásról fejenállásokról
ablative fejenállástól fejenállásoktól
Possessive forms of fejenállás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fejenállásom fejenállásaim
2nd person sing. fejenállásod fejenállásaid
3rd person sing. fejenállása fejenállásai
1st person plural fejenállásunk fejenállásaink
2nd person plural fejenállásotok fejenállásaitok
3rd person plural fejenállásuk fejenállásaik