feltétlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From feltesz +‎ -tlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛlteːtlɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: fel‧tét‧len

Adjective[edit]

feltétlen (not comparable)

  1. unconditional, absolute

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative feltétlen feltétlenek
accusative feltétlent feltétleneket
dative feltétlennek feltétleneknek
instrumental feltétlennel feltétlenekkel
causal-final feltétlenért feltétlenekért
translative feltétlenné feltétlenekké
terminative feltétlenig feltétlenekig
essive-formal feltétlenként feltétlenekként
essive-modal feltétlenül
inessive feltétlenben feltétlenekben
superessive feltétlenen feltétleneken
adessive feltétlennél feltétleneknél
illative feltétlenbe feltétlenekbe
sublative feltétlenre feltétlenekre
allative feltétlenhez feltétlenekhez
elative feltétlenből feltétlenekből
delative feltétlenről feltétlenekről
ablative feltétlentől feltétlenektől

Derived terms[edit]