finom

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Medieval Latin fīnum, neuter of fīnus (fine), from Latin fīnis (end, limit).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfinom]
  • (file)
  • Hyphenation: fi‧nom

Adjective[edit]

finom (comparative finomabb, superlative legfinomabb)

  1. fine, delicate (made up of particularly small pieces)
  2. delicious (pleasing to taste, tasty)
  3. refined, gentle
    • 2015, Imre Szirmai, Ideg-lelés, Budapest: Medicina Könyvkiadó, ISBN 9789632265384, page 171:
      Mikszáth Kálmán, az író és kormánypárti parlamenti képviselő 1891-ben leírta a klikkek természetét, ki is figurázta őket. Finom humorba csomagolta a gyanakvást, hogy a klikk valamilyen összeesküvés, ahol komoly dolgok forognak.

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative finom finomak
accusative finomat finomakat
dative finomnak finomaknak
instrumental finommal finomakkal
causal-final finomért finomakért
translative finommá finomakká
terminative finomig finomakig
essive-formal finomként finomakként
essive-modal
inessive finomban finomakban
superessive finomon finomakon
adessive finomnál finomaknál
illative finomba finomakba
sublative finomra finomakra
allative finomhoz finomakhoz
elative finomból finomakból
delative finomról finomakról
ablative finomtól finomaktól

Derived terms[edit]