fogalom
Hungarian
Etymology
fog (“to hold, to catch”) + -alom (noun-forming suffix) [1]
Pronunciation
Noun
fogalom (plural fogalmak)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | fogalom | fogalmak |
| accusative | fogalmat | fogalmakat |
| dative | fogalomnak | fogalmaknak |
| instrumental | fogalommal | fogalmakkal |
| causal-final | fogalomért | fogalmakért |
| translative | fogalommá | fogalmakká |
| terminative | fogalomig | fogalmakig |
| essive-formal | fogalomként | fogalmakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | fogalomban | fogalmakban |
| superessive | fogalmon | fogalmakon |
| adessive | fogalomnál | fogalmaknál |
| illative | fogalomba | fogalmakba |
| sublative | fogalomra | fogalmakra |
| allative | fogalomhoz | fogalmakhoz |
| elative | fogalomból | fogalmakból |
| delative | fogalomról | fogalmakról |
| ablative | fogalomtól | fogalmaktól |
| non-attributive possessive - singular |
fogalomé | fogalmaké |
| non-attributive possessive - plural |
fogaloméi | fogalmakéi |
| Possessive forms of fogalom | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | fogalmam | fogalmaim |
| 2nd person sing. | fogalmad | fogalmaid |
| 3rd person sing. | fogalma | fogalmai |
| 1st person plural | fogalmunk | fogalmaink |
| 2nd person plural | fogalmatok | fogalmaitok |
| 3rd person plural | fogalmuk | fogalmaik |
Derived terms
References
- ^ fogalom in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)