fordító

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

present participle of fordít

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈfordiːtoː/
  • Hyphenation: for‧dí‧tó

Noun[edit]

fordító ‎(plural fordítók)

  1. translator

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative fordító fordítók
accusative fordítót fordítókat
dative fordítónak fordítóknak
instrumental fordítóval fordítókkal
causal-final fordítóért fordítókért
translative fordítóvá fordítókká
terminative fordítóig fordítókig
essive-formal fordítóként fordítókként
essive-modal
inessive fordítóban fordítókban
superessive fordítón fordítókon
adessive fordítónál fordítóknál
illative fordítóba fordítókba
sublative fordítóra fordítókra
allative fordítóhoz fordítókhoz
elative fordítóból fordítókból
delative fordítóról fordítókról
ablative fordítótól fordítóktól
Possessive forms of fordító
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fordítóm fordítóim
2nd person sing. fordítód fordítóid
3rd person sing. fordítója fordítói
1st person plural fordítónk fordítóink
2nd person plural fordítótok fordítóitok
3rd person plural fordítójuk fordítóik

Derived terms[edit]