tolmács

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of disputed origin. There are two equally possible theories:[1]

  1. From a Turkic language; compare Proto-Turkic *tilmaç, Uzbek tilmoch. The origin of the Turkish words is unknown.
  2. From a Slavic language; compare Slovene tolmač, Czech tlumač.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtolmaːt͡ʃ/
  • Hyphenation: tol‧mács

Noun[edit]

tolmács ‎(plural tolmácsok)

  1. interpreter

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative tolmács tolmácsok
accusative tolmácsot tolmácsokat
dative tolmácsnak tolmácsoknak
instrumental tolmáccsal tolmácsokkal
causal-final tolmácsért tolmácsokért
translative tolmáccsá tolmácsokká
terminative tolmácsig tolmácsokig
essive-formal tolmácsként tolmácsokként
essive-modal
inessive tolmácsban tolmácsokban
superessive tolmácson tolmácsokon
adessive tolmácsnál tolmácsoknál
illative tolmácsba tolmácsokba
sublative tolmácsra tolmácsokra
allative tolmácshoz tolmácsokhoz
elative tolmácsból tolmácsokból
delative tolmácsról tolmácsokról
ablative tolmácstól tolmácsoktól
Possessive forms of tolmács
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tolmácsom tolmácsaim
2nd person sing. tolmácsod tolmácsaid
3rd person sing. tolmácsa tolmácsai
1st person plural tolmácsunk tolmácsaink
2nd person plural tolmácsotok tolmácsaitok
3rd person plural tolmácsuk tolmácsaik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6