forrásnyelv

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

forrás(source) +‎ nyelv(language)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈforːaːʃɲɛlv]
  • Hyphenation: for‧rás‧nyelv

Noun[edit]

forrásnyelv ‎(plural forrásnyelvek)

  1. (linguistics) source language (in translation, the language from which a translation is done)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative forrásnyelv forrásnyelvek
accusative forrásnyelvet forrásnyelveket
dative forrásnyelvnek forrásnyelveknek
instrumental forrásnyelvvel forrásnyelvekkel
causal-final forrásnyelvért forrásnyelvekért
translative forrásnyelvvé forrásnyelvekké
terminative forrásnyelvig forrásnyelvekig
essive-formal forrásnyelvként forrásnyelvekként
essive-modal
inessive forrásnyelvben forrásnyelvekben
superessive forrásnyelven forrásnyelveken
adessive forrásnyelvnél forrásnyelveknél
illative forrásnyelvbe forrásnyelvekbe
sublative forrásnyelvre forrásnyelvekre
allative forrásnyelvhez forrásnyelvekhez
elative forrásnyelvből forrásnyelvekből
delative forrásnyelvről forrásnyelvekről
ablative forrásnyelvtől forrásnyelvektől
Possessive forms of forrásnyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. forrásnyelvem forrásnyelveim
2nd person sing. forrásnyelved forrásnyelveid
3rd person sing. forrásnyelve forrásnyelvei
1st person plural forrásnyelvünk forrásnyelveink
2nd person plural forrásnyelvetek forrásnyelveitek
3rd person plural forrásnyelvük forrásnyelveik