gesztus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin gestus (posture, attitude; gesture).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɡɛstuʃ]
  • Hyphenation: gesz‧tus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

[edit]

gesztus (plural gesztusok)

  1. gesture (motion of the limbs or body)
  2. gesture (act or a remark made as a sign of attitude)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gesztus gesztusok
accusative gesztust gesztusokat
dative gesztusnak gesztusoknak
instrumental gesztussal gesztusokkal
causal-final gesztusért gesztusokért
translative gesztussá gesztusokká
terminative gesztusig gesztusokig
essive-formal gesztusként gesztusokként
essive-modal
inessive gesztusban gesztusokban
superessive gesztuson gesztusokon
adessive gesztusnál gesztusoknál
illative gesztusba gesztusokba
sublative gesztusra gesztusokra
allative gesztushoz gesztusokhoz
elative gesztusból gesztusokból
delative gesztusról gesztusokról
ablative gesztustól gesztusoktól
non-attributive
possessive - singular
gesztusé gesztusoké
non-attributive
possessive - plural
gesztuséi gesztusokéi
Possessive forms of gesztus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gesztusom gesztusaim
2nd person sing. gesztusod gesztusaid
3rd person sing. gesztusa gesztusai
1st person plural gesztusunk gesztusaink
2nd person plural gesztusotok gesztusaitok
3rd person plural gesztusuk gesztusaik

Derived terms

[edit]
Compound words

References

[edit]
  1. ^ gesztus in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • gesztus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN