gondatlan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

gond +‎ -atlan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɡondɒtlɒn]
  • Hyphenation: gon‧dat‧lan

Adjective[edit]

gondatlan (comparative gondatlanabb, superlative leggondatlanabb)

  1. careless

Usage notes[edit]

  • Not to be confused with gondtalan (carefree).

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gondatlan gondatlanok
accusative gondatlant gondatlanokat
dative gondatlannak gondatlanoknak
instrumental gondatlannal gondatlanokkal
causal-final gondatlanért gondatlanokért
translative gondatlanná gondatlanokká
terminative gondatlanig gondatlanokig
essive-formal gondatlanként gondatlanokként
essive-modal gondatlanul
inessive gondatlanban gondatlanokban
superessive gondatlanon gondatlanokon
adessive gondatlannál gondatlanoknál
illative gondatlanba gondatlanokba
sublative gondatlanra gondatlanokra
allative gondatlanhoz gondatlanokhoz
elative gondatlanból gondatlanokból
delative gondatlanról gondatlanokról
ablative gondatlantól gondatlanoktól

Derived terms[edit]