gondtalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

gond +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɡontɒlɒn]
  • Hyphenation: gond‧ta‧lan

Adjective[edit]

gondtalan (comparative gondtalanabb, superlative leggondtalanabb)

  1. carefree, happy-go-lucky

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gondtalan gondtalanok
accusative gondtalant gondtalanokat
dative gondtalannak gondtalanoknak
instrumental gondtalannal gondtalanokkal
causal-final gondtalanért gondtalanokért
translative gondtalanná gondtalanokká
terminative gondtalanig gondtalanokig
essive-formal gondtalanként gondtalanokként
essive-modal gondtalanul
inessive gondtalanban gondtalanokban
superessive gondtalanon gondtalanokon
adessive gondtalannál gondtalanoknál
illative gondtalanba gondtalanokba
sublative gondtalanra gondtalanokra
allative gondtalanhoz gondtalanokhoz
elative gondtalanból gondtalanokból
delative gondtalanról gondtalanokról
ablative gondtalantól gondtalanoktól

Derived terms[edit]

Usage notes[edit]

  • Not to be confused with gondatlan (careless).