gyémánt

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɟeːmaːnt]
  • (file)
  • Hyphenation: gyé‧mánt

Noun[edit]

gyémánt (plural gyémántok)

  1. diamond

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gyémánt gyémántok
accusative gyémántot gyémántokat
dative gyémántnak gyémántoknak
instrumental gyémánttal gyémántokkal
causal-final gyémántért gyémántokért
translative gyémánttá gyémántokká
terminative gyémántig gyémántokig
essive-formal gyémántként gyémántokként
essive-modal
inessive gyémántban gyémántokban
superessive gyémánton gyémántokon
adessive gyémántnál gyémántoknál
illative gyémántba gyémántokba
sublative gyémántra gyémántokra
allative gyémánthoz gyémántokhoz
elative gyémántból gyémántokból
delative gyémántról gyémántokról
ablative gyémánttól gyémántoktól
Possessive forms of gyémánt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyémántom gyémántjaim
2nd person sing. gyémántod gyémántjaid
3rd person sing. gyémántja gyémántjai
1st person plural gyémántunk gyémántjaink
2nd person plural gyémántotok gyémántjaitok
3rd person plural gyémántjuk gyémántjaik