gyógynövény

Hungarian

Etymology

gyógy- (“medicinal”) +‎ növény (“plant”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟoːɟnøveːɲ]
• Hyphenation: gyógy‧nö‧vény

Noun

gyógynövény (plural gyógynövények)

1. (medicinal) herb

   Synonym: gyógyfű

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyógynövény	gyógynövények
accusative	gyógynövényt	gyógynövényeket
dative	gyógynövénynek	gyógynövényeknek
instrumental	gyógynövénnyel	gyógynövényekkel
causal-final	gyógynövényért	gyógynövényekért
translative	gyógynövénnyé	gyógynövényekké
terminative	gyógynövényig	gyógynövényekig
essive-formal	gyógynövényként	gyógynövényekként
essive-modal	—	—
inessive	gyógynövényben	gyógynövényekben
superessive	gyógynövényen	gyógynövényeken
adessive	gyógynövénynél	gyógynövényeknél
illative	gyógynövénybe	gyógynövényekbe
sublative	gyógynövényre	gyógynövényekre
allative	gyógynövényhez	gyógynövényekhez
elative	gyógynövényből	gyógynövényekből
delative	gyógynövényről	gyógynövényekről
ablative	gyógynövénytől	gyógynövényektől
non-attributive possessive - singular	gyógynövényé	gyógynövényeké
non-attributive possessive - plural	gyógynövényéi	gyógynövényekéi

Possessive forms of gyógynövény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyógynövényem	gyógynövényeim
2nd person sing.	gyógynövényed	gyógynövényeid
3rd person sing.	gyógynövénye	gyógynövényei
1st person plural	gyógynövényünk	gyógynövényeink
2nd person plural	gyógynövényetek	gyógynövényeitek
3rd person plural	gyógynövényük	gyógynövényeik

Further reading

• gyógynövény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN