gyereknyelv

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

gyerek (child) +‎ nyelv (language)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɟɛrɛkɲɛlv]
  • Hyphenation: gye‧rek‧nyelv

Noun

[edit]

gyereknyelv (plural gyereknyelvek)

  1. Alternative form of gyermeknyelv.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gyereknyelv gyereknyelvek
accusative gyereknyelvet gyereknyelveket
dative gyereknyelvnek gyereknyelveknek
instrumental gyereknyelvvel gyereknyelvekkel
causal-final gyereknyelvért gyereknyelvekért
translative gyereknyelvvé gyereknyelvekké
terminative gyereknyelvig gyereknyelvekig
essive-formal gyereknyelvként gyereknyelvekként
essive-modal
inessive gyereknyelvben gyereknyelvekben
superessive gyereknyelven gyereknyelveken
adessive gyereknyelvnél gyereknyelveknél
illative gyereknyelvbe gyereknyelvekbe
sublative gyereknyelvre gyereknyelvekre
allative gyereknyelvhez gyereknyelvekhez
elative gyereknyelvből gyereknyelvekből
delative gyereknyelvről gyereknyelvekről
ablative gyereknyelvtől gyereknyelvektől
non-attributive
possessive - singular
gyereknyelvé gyereknyelveké
non-attributive
possessive - plural
gyereknyelvéi gyereknyelvekéi
Possessive forms of gyereknyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyereknyelvem gyereknyelveim
2nd person sing. gyereknyelved gyereknyelveid
3rd person sing. gyereknyelve gyereknyelvei
1st person plural gyereknyelvünk gyereknyelveink
2nd person plural gyereknyelvetek gyereknyelveitek
3rd person plural gyereknyelvük gyereknyelveik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]