gyermekcse

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

gyermek (child) +‎ -cse (diminutive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɟɛrmɛkt͡ʃɛ]
  • Hyphenation: gyer‧mek‧cse
  • Rhymes: -t͡ʃɛ

Noun

[edit]

gyermekcse

  1. (archaic) little child
    • 1854, Mór Jókai, chapter 19, in Egy magyar nábob[1]:
      – Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné asszonyságot. Ennek egy gyöngéjét ismerem: van egy kedves fiacskája, mintegy húszhuszonegy éves gyermekcse lehet a lelkem. Anyja mindig őróla beszél. Tiszteletre méltó szenvedély. Dezsőnek hívják a parányit; tudakozódjál felőle.
      (please add an English translation of this quotation)

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gyermekcse gyermekcsék
accusative gyermekcsét gyermekcséket
dative gyermekcsének gyermekcséknek
instrumental gyermekcsével gyermekcsékkel
causal-final gyermekcséért gyermekcsékért
translative gyermekcsévé gyermekcsékké
terminative gyermekcséig gyermekcsékig
essive-formal gyermekcseként gyermekcsékként
essive-modal
inessive gyermekcsében gyermekcsékben
superessive gyermekcsén gyermekcséken
adessive gyermekcsénél gyermekcséknél
illative gyermekcsébe gyermekcsékbe
sublative gyermekcsére gyermekcsékre
allative gyermekcséhez gyermekcsékhez
elative gyermekcséből gyermekcsékből
delative gyermekcséről gyermekcsékről
ablative gyermekcsétől gyermekcséktől
non-attributive
possessive - singular
gyermekcséé gyermekcséké
non-attributive
possessive - plural
gyermekcsééi gyermekcsékéi
Possessive forms of gyermekcse
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyermekcsém gyermekcséim
2nd person sing. gyermekcséd gyermekcséid
3rd person sing. gyermekcséje gyermekcséi
1st person plural gyermekcsénk gyermekcséink
2nd person plural gyermekcsétek gyermekcséitek
3rd person plural gyermekcséjük gyermekcséik