Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



  • IPA(key): [ˈɟɛrcɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: gyer‧tya


gyertya (plural gyertyák)

  1. candle


Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative gyertya gyertyák
accusative gyertyát gyertyákat
dative gyertyának gyertyáknak
instrumental gyertyával gyertyákkal
causal-final gyertyáért gyertyákért
translative gyertyává gyertyákká
terminative gyertyáig gyertyákig
essive-formal gyertyaként gyertyákként
inessive gyertyában gyertyákban
superessive gyertyán gyertyákon
adessive gyertyánál gyertyáknál
illative gyertyába gyertyákba
sublative gyertyára gyertyákra
allative gyertyához gyertyákhoz
elative gyertyából gyertyákból
delative gyertyáról gyertyákról
ablative gyertyától gyertyáktól
Possessive forms of gyertya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyertyám gyertyáim
2nd person sing. gyertyád gyertyáid
3rd person sing. gyertyája gyertyái
1st person plural gyertyánk gyertyáink
2nd person plural gyertyátok gyertyáitok
3rd person plural gyertyájuk gyertyáik

Derived terms[edit]

(Compound words):