hányinger

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

hány +‎ inger

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhaːɲiŋɡɛr]
  • Hyphenation: hány‧in‧ger

Noun[edit]

hányinger ‎(plural hányingerek)

  1. nausea (a feeling of physical unwellness, usually with the desire to vomit)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative hányinger hányingerek
accusative hányingert hányingereket
dative hányingernek hányingereknek
instrumental hányingerrel hányingerekkel
causal-final hányingerért hányingerekért
translative hányingerré hányingerekké
terminative hányingerig hányingerekig
essive-formal hányingerként hányingerekként
essive-modal
inessive hányingerben hányingerekben
superessive hányingeren hányingereken
adessive hányingernél hányingereknél
illative hányingerbe hányingerekbe
sublative hányingerre hányingerekre
allative hányingerhez hányingerekhez
elative hányingerből hányingerekből
delative hányingerről hányingerekről
ablative hányingertől hányingerektől
Possessive forms of hányinger
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hányingerem hányingereim
2nd person sing. hányingered hányingereid
3rd person sing. hányingere hányingerei
1st person plural hányingerünk hányingereink
2nd person plural hányingeretek hányingereitek
3rd person plural hányingerük hányingereik